Két nap alatt totális zéróra annihiláltam az agyamat, Pest beszipkázott, a gyógytréning következtében minimálisra csökkent azon gondolataim száma, melyek nem a kispárnám körül forogtak. Aztán retoxikálás lett a vége.
Kutya pajtás 33 lett szombaton. Értitek, ugye? A bemelegítő sör után lehorgonyoztunk a Fregattban, legtöbb istentelen berúgásunk alfájában (de csak ritkán omegájában), hogy megkezdjük a cirkuszt.
Pálinkák, sörök, pálinkák, sörök, pálinkák, sörök... Tovább is van, mondjam még? A Gabi-Zsolti fémjelezte keménymaggal közös iq-szivornya közben gonosz gondolat kezd testet ölteni bennem. A torszülött berúgja az ajtót, nem mondja, hogy hívják. Tudom. Tyson. Hívom Kutyát, Zsolti is csatlakozik, hárman akarjuk pofánverni. Aztán mindhárman kapunk a szemünk alá. Kutya perceken belül átlényegül sakállá. Valószínűleg a Tyson (4 deka vörösborba merül 1 deka Hubertus) jobbos következtében fellépő agyalapi törés mellékhatásaival küzd:
- a balansz elveszett, saroktól sarokig megy a tánc, néha vízszintben
- megsérül a beszédközpont, valószínűleg egy fogatlan, sápkóros, morfiummal szénné lőtt öregember, vattával a szájában jobban artikulál, mint "hóóeükvaamésöőnáád" (hova megyünk, van még sör nálad) Kutya
Lászéknál reggelig folyt a pályinka meg a sör, a májfunkcióim kezdték feladni (Kutya eltévelyedése és kómába fulladása nem ér meg egy külön sztorit, ahogy Lász égő vörös szemei sem), 7-kor még beköszöntem anyámnak, mondjuk egy szimpla helót kábé 10 másodpercig nyújtottam. Cefreszag rulez. Vasárnap nihil. Végtelen nihil... Föld hívja bazmeget.
Ajánlott bejegyzések: