.jpg)
Cipzáros fekete zsák. Oldalán "mop" felirat. Visszataszító látvány. Rideg, embernyi.
Matchboxok, mintha egy óvodás dobálta volna szét őket, szürke aszfalt, hosszú bordó csík szeli ketté. Nemrég festették. Látszik. Ott vagyok, dolgozom. Fel sem tűnik mikor érek oda, rémlik, hogy nehezen. Álmomból könyörtelen, taktjelszerűen ismétlődő vijjogás ver fel. Nem mondják, senki nem mondja, de tudom, hogy hová kell mennem. Láthatatlan kötélen vezetnek, találomra kiválasztott kocsiban ülök és percek alatt megérkezem.
32-es szám lebeg a horizonton, fékezek.
Matchboxok, mintha egy óvodás dobálta volna szét őket, szürke aszfalt, hosszú bordó csík szeli ketté. Nemrég festették. Látszik. Ott vagyok, dolgozom. Nem alszanak. Halottak. Nem sikerült mindet lefektetni. Kamion fekszik a jobboldalán, mögötte három matchbox. Gondolatban látom, ahogy borul a dominó. Prizmás mellények mindenfelé. Félvállról felelnek, nincs idejük. Nem akarnak. A kamera egy "alvóra" téved. Furcsa póz, a lábai a matchbox mellett. Ő bent alszik...
Fekete az ég alja. Minek vagyok itt?
Matchboxok, mintha egy óvodás dobálta volna szét őket, szürke aszfalt, hosszú bordó csík szeli ketté. Nemrég festették. Látszik. Ott vagyok, dolgozom. Vonz a látvány, de nem állhat meg az élet. A végére már nem emlékszem. Apály közeleg, nehezen ébredek, csak egy dolog jár a fejemben: "Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed..."
Ajánlott bejegyzések: