Lekapcsolták a villanyt.
Ma nem várt eredményt szült az éjszaka. Felütötte fejét a hoppáré, mert még mindig agylágyulásos állapotban leledzem. Oh, my gosh, ha ezt szegény "bazmeg" megélhette volna...
A Fregattban "egyes, enter" a jelszó még mindig, kevesen vannak, akiket ez a mondat nem tölt el valamiféle lehervasztó tudattal vegyített antiorgazmussal. Nem akaródzik kijelenteni, de akkoris az a legnagyobb baj, hogy a dagály mindig elsodor. A cölöpök még a helyükön vannak, de a dagály könyörtelenül jön, nem kérdez, talán jobb is így azoknak, akiket elnyel...
Adtunk a csíráknak, ez már bevett. Az viszont inkább kivett belőlünk, hogy az alvást kihagytuk a napi programból. Kutya megatockosa egy háromdekás ebnek olyan volt, mintha a Sunset Beachen leterített zsebkendőre egy júeszéjcunami parkolt volna le. Az, hogy reggel már dolgozom, nem nagy fegyvertény, dél körül érkezik a porzsák. Az álomporzsák. Tudom, mert úgy vág pofán, hogy mozdulni sem tudok...
Nem tunningol semmi, mert azon kívül, hogy Ledoux-t valószínűleg leigazolja az Olaj, ma olyan sivár fél napot hagytunk le, hogy a Kalahári a képembe röhögne. Ha tudna.
Megyek, megváltom a világot...
Ajánlott bejegyzések: