Ma lezajlott az év eddigi leghasfalrengetőbb beszélgetés a szerkesztőség ügyeletes telefonján. Megpróbálom visszaadni a visszadhatatlant, a rekeszizmaim jelenleg is görcsben állnak.
- Halló, tessék, szerkesztőség!
Ingerült, hallhatóan feldúlt nyugdíjas asszonyhang a túlvégen, köszönést mellőzve:
- Maguk a hatóság! Intézkedjenek! Azonnal, mert ezt már nem tűrjük itt Tiszajenőn!
- Tessék?
- Hát maguk a napilap, csináljanak valamit, mert a nép hangja mögém áll, én képviselem a felháborodókat!
- Milyen ügyben is?
- Kéremszépen, a Barátról van szó. Nem igaz, hogy ezt a szegény asszonyt bántsa!
- A Barát?
- A téjvékettesen Jossi Bárátról! Teljesen megnyomorítja azt a szegény fehérnépet!
- Nyugodjon meg, fussunk neki újra.
A hang átmegy sípolóba, innentől a beszélgetésnek már a fél szerkesztőség fültanúja.
- Nem érti, kedveském? Nem igaz, hogy maguk hatóságilag nem tudnak tenni valamit annak érdekibe, hogy ez a jóravaló Maunika ne egy időben menjen a kettes műsorán Jossi Baráttal? Mirevaló az újság, ha nem arra, hogy eztet megírják?! Erről írjanak, ne a politikusokról.
Levegőt vesz, zihál egyet, aztán a palack nélkül merülőkhöz hasonlóan nagy szuszvétel és jön a folytatás:
- Maguk tudják, hogy ebbűl itt Jenőn mi lesz? Felháborodottság! Az! Tegyék rendbe a dolgokat, mert ha kell akkor bemegyünk a tévébe, oszt ott kérjük ki magunknak ezt. Nem lehet, hogy azt a kedves, jóravaló Maunikát így elnyomják. Van annak elég gondja, nem kell ez a Jossi is a hátára gubancnak! Egyébként azt is néznénk, de hát ezek a tévéadók nincsenek tekintettel az emberre, miért nem lehet egyiket a másik után vetíteni???
- Mert versenyeztetik őket.
- Minek az? Hülyeség! Versenyeztessék őket máskor, külön-külön! Itt a nép már tévézni sem tud nyugodtan. A politika, meg a többi az megy máskor, ezek meg együtt. Hát ezt mért nem figyelik azok a tévék?!?
- Mi egy megyei napilap vagyunk, tetszik tudni, erre nem igazán van ráhatásunk. Esetleg megadhatjuk a tévékettő számát.
A katarzis előtt fakanál ütődik lábashoz, egy öreglányok sajátja jajjgatás és zumm, kapjuk tovább:
- Adják meg! Aztán mondják meg nekik, hogy elég volt ebből. Maguk a hatóság, kérjék Maunika áthelyezését!!! Vagy ha nem, akkor levelet írok a televíziós társaságnak. Illetve azt nem, mert én írni már nem tudok. De beszélni igen, majd telefonálok nekik!
- Megadjuk a számukat?
- Persze, mondom is: 06-56...
- Nem, nem, mi a tévékettőét.
- Nem hívok én senkit, maguk a hatóságok, járjanak el az ügyben. Én itt több lakos kérését tolmácsolom!
- Megteszünk minden tőlünk telhetőt, viszonthallásra.
- Nahát, a viszonthallásra!
Mekkora cumi, hogy az ember az ilyenek előtt nem nyomja be a "record" gombot... Klasszikus született.
Ajánlott bejegyzések: