Három megrázkódtatás ért reggel. Ippeg munkába igyekvén történt, hogy egymás után több olyan lény is keresztezte az utamat, akiknek (ezt a vonatkozó névmást kicsit félve írom, a vérzivataros zombifilmekbe illő krícsörök láttán) jövőbeni sorsát én csak a Kegyelet Kft.-vel karöltve tudom elképzelni...
Egy:
Állok a piroslámpánál, szokásos körbesvenkelés szemmel. Aztán megakad a tekintetem. Lentről felfelé sasszéz a szemem, a szemöldök egyre emelkedik. 400 forintos, szamárbőr szandál, barna (!), felette igazi retroböffenést előcsaló fehér teniszzokni, rajta sokat sejtető "swallow" felirat - a keresztbetett ütők alatt. (gyors magyarázat a gyenge angolosok kedvéért: swallow - egyrészt Old Shatterhand ilyen nevű lovat kapott Winnetou-tól, Május Karcsinál fecskét jelentett, míg az újkori nyelvben inkább a pornóipar használja, a lányok szereplőválogatásánál általános felvezető produceri kérdés a "spit or swallow?", azaz a "köpsz, vagy nyelsz?" eldöntendés.) Szóval megvolt a zokni, a szemtúra a következő állomásához ér: az eddigi kiegészítőkhöz kötelezően illeszkedő, de ugyanakkor a diszkréció semmi látszatát nem mutató szőrös lábakhoz. Ja, egy harmincas évei elején járó hölgyet analizálok... Tovább nem mondanám, elég szörnyű ez eddig is. Jehova kibaszott tanúja. Ez vajon szexelt már egy kicseszett jót a szaros életében? Don't think so.
Kettő:
Elhagyván a jetit, érkezik az újabb anafilaktikus, galaktikus, taktikus sokk, a törpenéni. Az úton el nem engedős, egész járdát elfoglalós, ide-oda lábbal harangozós, szédelgős, andalgós, kikúrtul idegesítős nénike. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Az az öreglány, aki feleakkora, mint te, de egyszerűen nem tudod megelőzni. Hiába lép akkorákat, mint egy kakastól begerjedt tyúk, beszűkül a tér, ha előtted megy. Három perc alatt megtettünk így libasorban 22 métert, aztán már az oldalláncis a kezembe került - nem egy zongorahúr, de jól lehet vele fojtani - erre a matróna kitekint balra, ijed a látókörébe zúduló óriástól - majd jobbra el, neki egy még kisebb néninek. Bravó, ezeket legalább megszopattam.
Három:
Erre már igazán nem számítottam, döfés a halántékom lágyabb részén. Döfés, mintha varrógépben lenne az agyam. Jön és habzsol egy ócska jégkrémet. Mamámék házában lakik, egy ideig engem is jól ismert, ma már hálistennek nem azonosít be a kreatúra. Merthogy ő aztán tényleg az. Egy ogre, egy barlangi troll, egy lény, amit látva a kiskutyák vonyítva ugranak fedezékbe. Egy böhöm nagy szellemi fogyatékos arc, akit felidegesíteni kár, mert bár galamblelkű, meg tyúkeszű, de dühösen tán még egy biciklit is kettétörne. Görnyedt testtartás (mindez babakék "sexy me" pólóval), háztartási ollóval vágott bajusz, hiperbuta tekintet és az elmaradhatatlan anyuka az oldalán, akire pillantva már tudod, hogy honnan eredeztethető a probléma... Vuff.
Soha ilyen reggelt.
Ajánlott bejegyzések: