Ritka pillanat, krónikások adminisztrálhatják: boltban voltam munkatársak nélkül. A kispajátsaim itt vannak, ott vannak, úgyhogy a megélhetési bevásárlást egyszál magamban eszközöltem. Nem volt olyan kimondott rossz, de azért az volt...
A sorbanállás margójára:
BAZDMEG!!!
Kurvára nagyon bazdmeg!
Három emberkígyó tekereg spártában, fineszesen beállok a legrövidebbe, 5-en posztolnak előttem. Fel kellett volna tűnnie, de még az sem volt gyanús, hogy az előttem tobzódó félnótás család a háromfogú anyuka unszolására sort váltott.
Az ötök:
Előttem egy januszhajú öregasszony, láthatóan verik, de van tartása, csak nem lehet észrevenni. Az a magában sopánkodós fajta. Korpáskifli nála. Kettő. Meg egy Nestlé Aquarel, bontott, nem itt vette, ezt percenként ötször hallom. Kicsit skizo, nem hozzám, magához beszél. Már tudom, hogy elkúrtam. Amikor szögre lőtt séróra beosztja a tömegbe, hogy fodrászhoz megy, a vidámkodás közös.
Előtte zavarodott kismama, saccra 2 perc múlva szül. Nem gond, levezetjük, ha sor kerül rá.
Előtte bongyorhajú éppennyugdíjas asszony. Az, akit csak akkor szeret az unokája, ha alszik. Mindenbebelekötős, semminemjóneki, parádézóstípus. Cca 25 darab zacskós kajaalapot vásárol, akciósak. Aztán kiderül, hogy nem, de mégis. Agybaj a köbön.
Előtte fontosjóska, mamákkal beszédbeelegyedős, bajszos buzirudi, ránézésre bérlete van a Rudas-fürdőbe. Már a 2009-es évadra. Az a fazon, aki pánikhelyzetben eljátszaná a főnököt, de bajuszvágóval a kézben, összefosott gatyával szerencsére nem tartja életbevágónak.
Előtte a sorvezető mamika. Semmi különös. Rutinos vásárló, a fahéjas almáspite stílus hű követője.
Nem viccelek, nem túlzok, csaknem fél órát álltam a sorban. Az említett sortársak miatt...
Ajánlott bejegyzések: