- Ébredtél már kialvatlanságtól könnyes szemekkel?
- Ébredtél már a szádon egy bazdmeggel?
- Ébredtél már úgy, hogy deja vu robbant a fejedben?
- Ébredtél már hengerbe hajtott Metal Hammerrel a kezedben?
- Ébredtél már úgy, hogy még aludtál?
Nem fikció, nem akarom eladni a blogomat, de ma 4:36-kor eszméltem. Könnyes szemek, számon bazdmeg, deja vu a fejben, a kézben Metal Hammer, még alszom... Légy. Megint bévül. Kezdem unni, ennél rosszabb elfoglaltságot hajnalban ki sem lehetne találni, mint egy kibaszottul sistergő, cikázó dögevő üldözése. A hajsza viszont megkezdődött, ez már korántsem tartott annyi ideig, mint a tegnapi.
Ez a röppentyű ugyanis komótosabban szálldosott, bár 10 percig csak azt kerestem, hogy hol szállt le. De nem nagyon akart. Végül a lehető legideálisabb helyet választotta, mondhatnám azt is, hogy a guillotine alá rakta a fejét. Ablakon landolt. Függöny előtte, egy habzó szájú gepárd gyorsaságával csaptam le, ráfeszítve a függönyt, antihősünket az üvegre szorítottam, kétségbeesett döngicsélésre késztetve.
A kivégzés: Ismeri mindenki azt a hangot, amikor egy rovar teste megreccsen egy jól irányzott préselés alatt, ugye? Mértani pontossággal és meglehetős komótossággal nyomtam a légy testéhez egy CD slimtokjának sarkát. A reccsenés jött, óriási katarzisban néztem végig, ahogy a köcsögből kitörnek a belsőségek.
7:50-kor ébredtem...
Ajánlott bejegyzések: