Ott kezdődött az egész hülyeségáradat, hogy lementünk kosarazni. Próbáltad már megzavarni a többieket bármiféle statikus cselendzs közben? A tapsikolás, sikítozás és a többi idejétmúlt dolog itt már nem válik be, új stratégiát dolgoztam ki. Hangosangyorsan mondtam meglepőmulatságos szavakat. Többek között: búrkifli, Hacser Józsa, szalonnatüdő (és még véletlenül sem szalon), Szerengeti, etcetera. Viháncoltunk.
A levezető sör természetesen kötelező jelleggel volt szervezetbe injektálandó. Index Kornél feltűnése után semmi nem érhetett volna váratlanul, ha nem jött volna egy bázikus áramszünet a város felét felkínálva a Nagy Feketeségnek. Itt aztán, ebben a nagy sötétben egyszerre megvilágosodtam, miközben Kutyának vázoltam egy régi, bűnös estét, amelyben főszerepet játszott az akkor 39 forintért felkínált, kétliteres kiszerelésben kapható Aqua-marin ásványvíz. Bubis. No, de a bubik jelenlétére kipréselt elmélet volt az est omegája:
- Valószínűleg úgy dúsították a csapvizet, hogy felfogadtak egy fingóbrigádot, akik nap mint nap azzal keresték a kenyerüket, hogy chilis babot, lecsót és efféle (ahogy nagyanyáink mondták vala) szeles ételeket tömtek magukba és a kétliteres flakonokba tolták az űrgyűrűfüttyöt.
Visítós.
Ajánlott bejegyzések: